Homunculus, deja vu

Simon Zoltán kiállításának megnyitója
a Belvárosi Kamara Galériában

Aki a napokban reggelente a tájékozódás igényével bekapcsolta a televíziót, rádiót, dönthetett úgy, hogy inkább otthon marad, mintsem kitenné a lábát az utcára, hiszen azt láthatta, hallhatta, hogy Szegeden a hóhelyzet riasztó. Ha ennek ellenére nekivágott a városnak, ismét megbizonyosodhatott arról, hogy a médiának esze ágában sincs tájékoztatni a médiafogyasztót, céljai egészen más természetűek. Mert ugyan a nagy mennyiségű hó Szegeden valóban okoz problémákat a közlekedésben, azért különösebben nehézségek nélkül el lehet jutni A pontból B pontba.

Simon Zoltán és Ibos Éva

Szerencsére azokat a művészetszerető szegedieket, akik Simon Zoltán február 7.-én, kedden 17 órakor a Belvárosi Kamara Galériában nyíló, Deja vu címet viselő tárlatára készültek, sem a tévé, sem a rádió, sem a havas járdák és utak, sem a fogvacogtató hideg nem tudták eltántorítani feltett szándékuktól. Szép számban gyűltek össze, hogy meghallgassák Ibos Éva művészettörténész személyes hangvételű megnyitóját, majd megtekintsék a kiállított műveket. És a Tóth Bogyó István nevével fémjelzett galéria ezúttal sem okozott csalódást: ismét rangos, igényes művészetnek adott teret és lehetőséget a megmutatkozásra.

Tóth Bogyó István, Simon Zoltán és Ibos Éva


A kiállító művész egyébiránt szegedi kötődéseket sem nélkülöz, amennyiben egykor a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatója volt – a megnyitó személyességét többek között éppen az adta, hogy Ibos Éva csoporttársaként koptatta a főiskola padjait. A művészettörténész a személyes emlékek felidézése után a magas színvonalú grafikai tudás és a sajátosan szürreális látásmód mellett az abszurd, groteszk elemeket emelte ki Simon kapcsán, akinek homunculusai egytől egyig az ember lényegéből hordoznak magukban valami fontosat, valami örökkévalót. Erről pedig bárki meggyőződhet március 31-ig, a Belvárosi Kamara Galériában.

2012. március



SzegediLap